A jelentős katonai siker után a török számára kedvező feltételekkel kötötték meg a szerződést, ezért a hagyományos nemzeti történetírás “szégyenteljes vasvári béke”-ként emlegette, valójában azonban reálpolitikai egyezségről volt szó. A békekötés pontos helyszínét nem ismerjük, mivel az ún. Békeház jó száz évvel későbbi a békekötésnél, ezért ott semmi esetre sem találkozhattak a tárgyaló felek. A város egyetlen szilárd épülete, a kolostorból átalakított várkastély a hadvonulások miatt romokban hevert, így valószínű, hogy a békekötés aktusára – mint arra más esetekben adatunk is van – a török táborban, a nagyvezír sátrában kerülhetett sor. Maga a Békeház eredetileg a vasvári káptalan 18. század közepén kialakított uradalmi központjához tartozott, mint intéző lak, a környező területtel együtt, ahol szérüskert, magtár és pajták álltak egykor. Az uradalmat a 20. század elején felparcellázták, a központ helyén pedig telkeket mértek ki. Az intézői lakot a Tretter Győző jegyző vásárolta meg, s családja használta egészen az 1980-as évekig (innen a Tretter-ház elnevezés). 1990 után az épületben szakrendelőket alakítottak ki, de ma már új funkciót kapott. A Békeházban található a Vasi képzőművészek tárlata, valamint az épület pincéjében egy kis kiállítás eleveníti meg a Vasvári béke történetét.